Reggel fél hat. Valami zúg majd abbamarad. Megint zúg, és megint
elhallgat. Az ötödik alkalom után lett fura, hogy mindig csak néhány
másodpercig tart, majd végül kiderült hogy a kijevi szobatársam
ébresztője az. Ez is jól kezdődik.
Visszaalszom.
Hét óra. Valaki beront a szobába, a
nevemet kiáltja hogy itt e vagyok. Nem akartam ott lenni, még aludni
akartam, az első előadásom csak tizenegy harminctól kezdődött, és nem
akartam kimászni az ágyból. Bejött. Tudta hogy ott vagyok, Michael szólt
neki hogy még alszom. A testnevelés professzor volt az. Gondolta bejön
és személyesen válaszol az e-mailemre ha már úgyis erre jár. (mint
megtudtam két kilométerre innen volt órája). Csak nyersen közölte hogy a
harcművészeti órák csak haladóknak vannak, de nyugodtan beiratkozhatok
pin-pongra vagy tollaslabdára, vagy neki mindegy, sietett.
Michael
vizet forral. Ő sem hagy aludni. A fene tudja minek kel fel két órával
hamarabb ha úgyis azzal a busszal megy az egyetemre, ami nem éri el a
villamost, és így úgyis késni fog. Akkor miért nem kel fel mint a
legtöbb normális ember, és mért nem úgy kési le a buszt, hogy előtte
aludt egy jót?
Zuhany, hajszárítás, és uccu neki, az ablakon besüt a nap, rövid felső sötét nadrág épp megfelel.
A fenét. Amint kiérek elkezd szakadni az eső. Vissza a kabátért.
Még
csak tíz óra volt, gondoltam elugrok a sevtbe füzetekért. Kedves kis
néni volt épp a pultban, rá is dobta a kabátom száradni a melegítőre még
nézelődtem.
Két füzettel és néhány tollal a táskámban indultam onnan az egyetemre. Hatos villamossal az amfiig, onnan két perc gyalog.
Kb.
háromszázan vártunk az előadók előtt. Voltak végzősök, harmad évesek,
és mi, gólyák. De sehol egy ismerős arc... Jól kezdődik, gondoltam
magamban, mikor odajött Veronika.
Veronika - kb 170 cm magas, alap barna hajában szőke mellír csíkok égész a hajvégekig.
Végül
vele töltöttem a napot. Együtt ültük végig a matekot, ami még nem
volt nehéznek nevezhető. A bevezetés a programozásba órán már kicsit
megdolgoztattak minket. Kiderült hogy mégsem tudok olyan gyorsan
számokat át alakítani más számrendszerekbe mint gondoltam. De sebaj, a
fizika gyakorlat óra remekbe sikerült, hiszen nem volt elmélet mit
praktizálhattunk volna.
A professzorok eddig egy kivételével mind
jó fejek. Jó, a testnevelésre valót kivéve, mert felkeltett, de azért
kedves tőle hogy személyesen eljött.
Fel a kollégium felé már csak szemetelt az eső. Csöpp csöpp. Veronika haját aranyosan kócolta a hideg kassai szél...
Rezeg a telefon. Tünde írt. "majd csörögj".
És itt kezdődik a: Így magyarázd el öt egyetemista lánynak, hogy hogyan kell jelszóval ellátott hálózatot létrehozni. Félek ha leírnám, hogy mi volt a negyed órás bezsélgetés alatt kialakult véleményem, akkor Tünde soha többet nem keresne. Vagy kitudja. Ma már vagy hétszer hallottam tőle hogy szere.
Persze van a napnak jó része is. Pl. a forró amit matek után sikerült elfogyasztani. Meg egy kis facebookolás Ophéliával. Érdekes egy lány, az már biztos. Kár hogy fiatal, és még nagyobb hogy messze lakik. És hogy el ne felejtsem, hamarosan kezdődik az Agymenők nyolcadik évadjának premierje is, végre, már alig győztem kivárni... De előtte irány futni, és egy forró zuhany.
Jól kezdődik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése